Mi az extra követelmény az építőiparban felhasznált acélra?

Mit kell konkréten tennie

Mit várunk el Öntől

Az építőiparban felhasznált acél a gyakorlatban két, egymás mellett létező szabályozással szembesül. Az (EU) 2024/3110 rendelet az építési termékekről szól, és azt szabályozza, hogy egy termék — például gerenda, lemez vagy profil — milyen feltételek mellett kerülhet piacra, és milyen teljesítményi nyilatkozat jár hozzá. Az (EU) 2024/1781 rendelet, az ESPR, a digitális termékalapú útlevelet és a termék fenntarthatóságára, valamint az információra vonatkozó követelményeket szabályozza, függetlenül az alkalmazási módtól. Az acélt forgalmazó vagy az építőiparban feldolgozó vállalat számára ez azt jelenti, hogy mindkét szabályozási keret egyidejűleg lehet releváns, és szükséges az egyértelműség abban, hogy ki mely részeket szabályozza.

A építési termék státuszának meghatározása

Az alapelv az, hogy az építési termékként állandó módon egy építménybe beépítésre szánt acél az (EU) 2024/3110 rendelet hatálya alá esik. Ez érinti az építési termék teljesítményi nyilatkozatát és CE-jelölését, függetlenül a termékalapú útlevéltől. Az acélkereskedelem vagy a 10 és 100 közötti alkalmazottal rendelkező építőipari cég számára ezt a gyakorlatban úgy érheti el, hogy termékként egy-egy termékhez két adat állomány keletkezhet: az egyik az építési termék műszaki adataival, a másik az ESPR szerinti digitális útlevél adataival. Aki ezt a két adatállományt egymástól függetlenül kezeli, kockázatot vállal annak tekintetében, hogy az adatok az egyeztetésből kiesnek, amint egy előírás megváltozik.

Az eredet és a láncon belüli szerep meghatározása

Az ESPR 1. cikke a rendelet tárgyát és hatályát határozza meg, és ebből az következik, hogy a kötelezettségek a vállalat láncon belüli szerepe szerint eltérőek. Az egyik helyzetben van egy olyan acélkereskedő, amely profilokat vásárol egy európai gyártótól, míg más helyzetben van az olyan importőr, amely közvetlenül az EU-n kívülről szerzez be. Aki ebben kételkedik, ellenőrizheti saját helyzetét a kérdésre adott válasz alapján vagyok-e importőr vagy gyártó az ESPR szerint? A stálat átadás nélkül továbbértékesítő vállalatok számára releváns a kérdés Milyen kötelezettségei vannak egy acél forgalmazónak vagy kereskedőnek? mivel egy kereskedőnek általában más a felelőssége, mint a gyártónak.

Az építési alkalmazásnak megfelelő adatok benyújtása

Az építőiparban alkalmazott acél esetében többletfontossága van annak a kérdésnek, hogy az útlevélben szereplő adatok összhangban vannak-e az építési termék teljesítményi nyilatkozatában szereplőkkel. Az a kettős dokumentum között tapasztalható eltérés az alkalmazott számára — például az acélt feldolgozó vállalkozó számára — egy jel arra, hogy a lánc valamiben nem működik megfelelően. Az acélt saját márkanév alatt piacra helyező vállalatok számára itt további meggondolások vannak; lásd az oldalt saját márka alatt értékesítem az acélt — milyen kötelezettségeket kapok? ezt alaposabban vizsgálja meg.

A nyomkövethetőség megőrzése a lánc egészében

Az építési acél gyakran több kézen megy keresztül: termelő, kereskedő, feldolgozó, építő. Az átadás során a fizikai termék és a hozzá tartozó adatok közötti kapcsolat épségben kell maradjon, hogy a QR-adathordozó az építkezésen még az erős információra mutasson. Az EU-n kívüli szállítókkal dolgozó vállalatok számára ez egy rendszeres pont; erre vonatkozóan lásd az oldalt a gyártóm az Európai Unión kívül van — akkor ki szabályozza a termékalapú útlevelet?

Hol mennek félre a gyakorlatban

Az építési acélláncon belül számos helyzet fordulhat elő rendszeresen:

• Egy kereskedő azt feltételezi, hogy az építési termék CE-jelölése az digitális termékalapú útlevelet is magában foglalja, és csak egy ellenőrzés során fedezi fel, hogy két elkülönült kötelezettségről van szó.
• Az acél az építkezés előtt darabolódik vagy feldolgozódik, és a feldolgozást végző fél nem rögzíti, hogy az eredeti termék adatai még helyesek-e a feldolgozott darabra vonatkozóan.
• Az EU-n kívülről származó acélprofilok importőre ugyan teljesítményi nyilatkozatot nyújt be, de nem áll rá nézve szemmel az, hogy a termékalapú útlevél adatait ki kell összeállítania.
• Amikor az építkezésen több szállítmányból származó acél egyesül — különböző tételek acélja, amely együtt egy építési részegységet alkot —, a fizikai termék és a digitális útlevél közötti kapcsolat bizonytalanná válik.
• Egy építőipari cég egy projekt maradék-acéljának maradékát egy másik félnek adja tovább, anélkül, hogy valaki rögzítette volna, hogy ebben az időpontban ki felelős az adatok helyességéért.

Mit lehet rögzíteni

Az acélkereskedelmet vagy feldolgozást végző vállalatok számára praktikus az alábbi pontokat írásban rögzíteni:

• Ki felelős a szervezetben az építési termék teljesítményleírásáért, illetve a digitális termékpasszportért, valamint az ezek közötti kapcsolódásról szóló megállapodásról — lásd még kik felelősek az acél termékpasszportjáért?
• A terméksoronként készített áttekintés a vállalat szerepéről: gyártó, importőr, forgalmazó vagy márkatulajdonos.
• A szállítókkal kötött megállapodások arról, hogy mikor történik a passzportadatok szállítása, és mi történik, ha az acél-tételeket feldolgozzák vagy egyesítik, mielőtt az építési helyszínre érne.
• A rögzített eljárás arra az esetre, ha a passzportban szereplő adatok nem egyeznek az építési termék teljesítményleírásával, valamint arra, hogy kire fordulnak — lényeges kapcsolódva az alábbi kérdéshez ki felelős, ha hibás adatok szerepelnek a termékpasszportban?
• Döntés arról, hogy a passzportadatok összeállítása és kezelése belül végzett-e, vagy kívülre kerül-e bízva, részben a termékválaszték nagyságától függően — lásd szükség van-e extra személyzetre a termékpasszporthoz, vagy ki tudom ezt szervezni?

Ez a pont nem állapít meg olyan jogi kötelezettséget, amely nem következne már a szabályozásból, de biztosítja, hogy a szervezeten belül világos legyen, ki irányít a dossziénak mely részét — olyan láncolatban, ahol több fázis van, mint ahogy ez az építési acélnál gyakran előfordul, ez könnyen szem elől tévesztődik.