Mely ötvöző elemeket kell mellékelnem?

Mit kell konkréten tennie

Mit várunk el Öntől

A összetétel helyes és teljes átadása

Az ESPR 7. cikke (2024/1781 EU rendelet) az anyag összetételét említi olyan információként, amely egy termékcsoportnál releváns lehet. Acél és vas esetében a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az anyag tulajdonságait meghatározó ötvözőelemeket — gondoljunk a kromra, nikkelre, molibdénre, mangánra vagy vándiumra — nyomonkövethetőnek kell lennie az útlevélig. Hogy pontosan mely elemeket jelentenek, és milyen formában (százalékban, sávban, minimum/maximum), azt a még nem közzétett delegált aktus dolgozza ki termékcsoportonként. A 10–100 fős vállalat, amely félkész termékeket vásárol vagy dolgoz fel, gyakorlatilag kívánatos számára, hogy már most megtudja, a lánc mely pontjáról származnak ezek az adatok: a gyártótól, az importőrtől vagy saját olvasztási vagy ötvözési folyamatból.

Illeszkedés a meglévő normákhoz

Az ötvözőelemeket általában már egy acélnorma alapján említik — például egy EN-norma meghatározza, mely elemek mely határértékeken belül lehetnek jelen egy adott acélfajtánál. A 7. cikk olyan információkat kér, amelyek lehetővé teszik a termék teljesítménye és összetétele megítélését; a gyakorlatban ez gyakran ugyanaz az információ, amely már egy tanúsítványon szerepel. Az, hogy ez a norma és a hozzá tartozó összetétel pontosan hogyan rögzítésre kerül, az alábbi oldalon található leírásban olvasható az acélfajta és norma rögzítésének módja a termékútlevélben.

Az adatok forrásához való nyomonkövethetőség

Az ESPR 10. cikkelye követelményeket állít a digitális termékpasszban szereplő információ felvételének módjára: azt egy adott termékhez vagy termékkörcsoporthoz kell kötni, és az adathordozón (QR-kód) keresztül hozzáférhetőnek kell lennie. Egy vállalkozás számára ez azt jelenti, hogy az ötvözőelemek megjelölése nem lehet függetlenített az egyéb tételadatoktól — az összetételnek a megfelelő olvadt, tekercshez vagy tételhez kell kötödnie. Egy olyan vállalkozás, amely maga kever, dolgoz fel vagy további ötvözést végez anyaggal, célszerűen ellenőrzi, hogy ez a kötés a saját nyilvántartásában már létezik-e vagy sem.

Tudni, mi szerepel már egy tanúsítványon, szemben azzal, amit a passzport kér

Az 3.1-es ellenőrzési tanúsítvány gyakran már tartalmaz egy kémiai elemzést ötvözőelemekkel. Ez nem jelenti azt, hogy a passzport automatikusan ugyanezt az formátumot veszi át: a passzport egy önálló digitális objektum, a 10. cikk szerinti szerkezetre és hozzáférhetőségre vonatkozó saját követelményekkel. Hogy a 3.1-es tanúsítvány hogyan viszonyul a passzporthoz, és hol fedik egymást illetve nem fedik egymást az adatok egy az egyben, az erre a lapra van kitéve. hogyan viszonyul a 3.1 típusú vizsgálati tanúsítvány a termékpaszporthoz.

Hol mennek félre a gyakorlatban

Egy fémmegmunkáló vállalkozás több szállítótól vásárol acélt, és ezt keveri saját félgyártott termékeinek előállításához. A végprodukt ötvözésének összetétele ezután egy átlag vagy egy új érték lesz, de az eredeti tételek származási adatai a nyilvántartásban elveszítik egymáshoz való kapcsolatukat. Abban a pillanatban, amikor egy passzportot össze kell állítani, már nem lehet nyomon követni, hogy az egyes szállítóktól melyik rész származott.

Egy kereskedő vállalkozás anélkül értékesít acélt, hogy maga dolgozna fel, és úgy gondolja, hogy a gyártó adatai automatikusan «továbbmennek». A gyakorlatban kiderül, hogy a tanúsítványt ugyan továbbküldik, de senki nem ellenőrzi, hogy az említett ötvözőelemek megegyeznek-e az árujegyzéken szereplő normával.

Egy építési vállalkozás anyagot kap olyan tanúsítvánnyal, amelyen egy széleskörűen összeállított ötvözet szerepel (például egy sáv helyett egy pontos érték), és nem tudja, hogy a passzport egy pontos értéket, egy sávot vagy mindkettőt vár. A delegált aktus értelmezése nélkül ez most már feltételezésekkel kerül kitöltésre, ami következetlenségekhez vezet, mihelyt a követelmények rögzítettekké válnak.

Egy vállalat az összetétel pontos aránya üzleti titoknak tekinti, mivel ez az arány saját folyamatfejlesztésének eredménye. A kérdés, hogy az ilyen összetételt nyilvánosságra kell-e hozni a passzportban, és ha igen, hogyan, csak később merül fel, miközben ezt a kérdést előzetesen is meg lehetne válaszolni — lásd a magyarázatot az alábbiak szerint hogy a vállalatérzékeny acélra vonatkozó adatokat nyilvánosan meg kell-e tenni.

Egy importőr az EU-n kívülről származó anyagot kap, amely egy olyan formátumban tartalmaz kémiai analízist, amely eltér az EU-normák keretében szokásos formátumtól, és kétkedik abban, hogy ez a formátum alkalmas-e a passzporthoz, vagy előbb át kell-e konvertálni.

Mit lehet rögzíteni

• A kémiai analízis partiánként, olvadásonként vagy tétel szerint, ahogyan azt a gyártó vagy importőr megkapja — a norma megjelölésével, amelyre alapul.
• Áttekintés arról, hogy mely ötvözetelemek fordulnak elő szabványként azokban az acélfajtákban, amelyeket a vállalat feldolgoz vagy kereskedelmez, és milyen sávszélességben.
• A 3.1 ellenőrzési tanúsítványok és az azon specifikus partik közötti kapcsolat, amelyeket a vállalat be- és eladás, hogy az összetétel és származás együtt maradjon.
• Belső megállapodás arról, hogy ki felel a vállalaton belül az összetételi adatok átadásáért a lánc következő résztvevője felé.
• Dokumentáció az esetleges saját feldolgozásokról (keverés, ötvözés, hőkezelés), amelyek módosítják az eredeti összetételt, a végzés időpontjáról való feljegyzéssel.
• Jegyzet arról, hogy mely adatokat tekintik üzleti szempontból érzékenynek és miért, hogy ez a különbségtétel már megtörténjen, mielőtt egy passzportot össze kellene állítani.