Mit változtat az ESPR az acélipar számára?

Mit kell konkréten tennie

Az ESPR (az Európai Unió 2024/1781 rendeletei) egy keret-rendelet. Ez azt jelenti, hogy maga a rendelet nem jelöl ki termékcsoportokat és nem állapít meg konkrét követelményeket az acélra — ezt csak később teszik meg a delegált jogi aktusok révén, amelyeket termékcsoportonként határoznak meg. Az ESPR valódi tartalma az 1. cikk szerint: meghatározza azt a rendszert, amelynek segítségével az EU az ökológiai tervezésre, az információszolgáltatási kötelezettségekre és a digitális termékútlevélre vonatkozó követelményeket írhat elő szinte minden, az európai piacon megjelenő fizikai termékcsoportra. Az acéliparág számára ez más nagyságrendű változás, mint a szokásos szabványok és tanúsítványok: kötelezettség keletkezik arra, hogy a termékinformációkat digitálisan, strukturáltan és a termék teljes élettartamára hozzáférhetővé tegyék.

Mit várunk el Öntől

Annak meghatározása, hogy a termék egy termékcsoport alá tartozik-e

Nem minden acélfélkész termék kap automatikusan útlevelet. Ez attól függ, hogy a Bizottság mely termékcsoportokat jelöl ki egy delegált jogi aktusban, és milyen szinten: egy lemez, egy profil, egy összetett alkatrész. Egy 10-100 fős vállalat, amely lemezeket, csöveket vagy profilokat kereskedelmez, gyakorlati okokból célszerű, hogy termékvonalonként figyelemmel kíséri hogy az acéliparág mely termékeit fogja az ESPR érinteni amint a Bizottság erre világosságot vet. Ezt jelenleg még nem lehet a rendelet szövege alapján megállapítani.

Megkülönböztetés a félkész termék és a végső termék között

Az ESPR nem csak a végproduktumokat érinti. A félkész termékek is szükségessé tehetik az útlevelet, attól függően, hogy miként határozzák meg a termékcsoport szélességét és a kötelmeket a lánc melyik pontjában írják elő. Egy olyan acélkereskedelem számára, amely anyagot továbbad egy építési vállalkozás felé, ez valódi figyelmet igénylő szempont: hogy az útlevél az acél félkész termékeire is vonatkozik-e ugyanis ez azt határozza meg, hogy a lánc mely szereplője köteles az adatokat megadni, és ki csak továbbítja azokat.

Adatok gyűjtése és megadása

Amint egy termékcsoport kijelölésre kerül, kötelezettség keletkezik bizonyos adatok rögzítésére a termékről — gondoljunk az eredetre, a összetételre vagy az újrahasznosítás és feldolgozás szempontjából releváns tulajdonságokra. Gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy az acél gyártójának vagy importőrének képesnek kell lennie ezeket az adatokat megadni annak, aki az útlevelet összeállítja. Egy közepes méretű vállalat számára ez gyakran szervezeti feladat: az olyan adatokat, amelyek jelenleg szétszórtan találhatók a belső rendszerekben, tanúsítványokban és beszállítói dokumentációban, össze kell gyűjteni olyan formában, amely alkalmas az útlevélbe.

Az útlevél és az adathordozó hozzáférhetővé tétele

Egy termékútlevélnek a termék teljes élettartamán keresztül hozzáférhető maradnia kell egy adathordozón, jellemzően egy QR-kódon a terméken vagy ahhoz közel. Ez nem egyszeri tevékenység: az útlevél el kell hogy érhető legyen a lánc későbbi szereplői számára, még évek után is. Egy olyan vállalat, amely acélt feldolgoz vagy továbbad, ezáltal azzal a kérdéssel kerül szembe, hogy milyen hosszú ideig és milyen módon maradnak hozzáférhetők ezek az adatok, és ki viseli érte a felelősséget, ha maga a vállalat nem vállal ilyen szerepet.

Meghatározás arról, hogy ki mely adatokat tekinthet meg

Nem minden adat az útlevélben látható mindenki számára. Néhány információ a felügyeletszervezeteknek szól, más a lánc következő szereplőjének, ismét más a végfelhasználónak. Ez egy olyan kérdésre mutat, amely az acélipari vállalkozások számára érzékeny: hogy a vállalati bizalmas adatok az összetételről vagy a folyamatról nyilvánosságra hozandók-e. A rendelet rétegzett hozzáférést biztosít, de annak pontos kitöltése a delegált jogi aktusokból is következik termékenként.

Hol mennek félre a gyakorlatban

Számos olyan helyzet fordul elő az acéliparág vállalatainak gyakorlatában, amelyek az útlevél-kötelezettségre való felkészüléskor ismétlődnek:

• Túl korai kezdés hibás feltételezéssel. Egy vállalat azt feltételezi, hogy a kötelezettség már rögzítve van termékére, holott a releváns delegált jogi aktust még nem publikálták. A rendszerekbe történő beruházás olyan, hogy végül nem felel meg a tényleges követelményeknek.

• Adatok gyűjtése felépítés nélkül. Egy vállalat megkezdi a dokumentáció gyűjtését az összetételről és a származásról, de ezt ad hoc módon, megállapított formátum nélkül végzi. Amikor az követelmények konkrét formát öltenek, a munkát újra kell elvégezni.

• A szállító és a vevő közötti bizonytalanság. Egy acélkereskedelmi vállalat abból indul ki, hogy a gyártó szállítja az útlevelet; a gyártó viszont azt feltételezi, hogy a kereskedelem azt teszi, mivel az módosította a terméket. Senki sem rögzíti ezt előre.

• Zavar arról, hogy mi legyen nyilvános. Egy vállalat óvatosságból több adatot oszt meg, mint amennyire szükség van, vagy túl keveset, mert nem világos, hogy mely adatok mely félnek legyenek láthatók.

• Nem fordítanak figyelmet a hosszú tárolási időszakra. Egy vállalat az eladás pillanatára összpontosít, de elfelejti, hogy az útlevél és az adathordozó még évekig hozzáférhetőnek kell lennie, még akkor is, ha a vállalat maga rendszert vált vagy visszavon egy terméksort.

Mit lehet rögzíteni

Még mielőtt a delegált jogi aktus rendelkezésre állna, célszerű néhány dolgot rendezni:

• Az útlevél termékvonalankénti áttekintése, hogy mely acélfélig-kész termékeket és végső termékeket hozza forgalomba a vállalat, így gyorsan meghatározható vagy hogy a termékalapok valamennyi acélra vonatkozik amint a jogszabályozás konkrét lesz.
• Az olyan adatok leltárjegyzéke, amelyek az eredet, az összetétel és a feldolgozás tekintetében már rendelkezésre állnak, és mely rendszerekben.
• A szállítókkal és a vevőkkel kötött megállapodások arról, hogy ki mely adatokat szolgáltatja, a kérdést előlegezve mely adatoknak az acél termékalapjaiban szerepelniük kell.
• Az elérhetőségi személy feljegyzése és a jogszabályozási változások nyomon követésének folyamata, valamint a kérdés feltüntetése amikor az acél termékalapja kötelezővé válik.
• Egy megjegyzés arról, hogy mely adatokat tekinti az összeállító vállalat üzleti titoknak, így e megbeszélés nem marad az elhatározás pillanatáig, amikor egy passzust valóban össze kell állítani.

Ez az előkészítés nem rögzít olyan kötelezettségeket, amelyek még nem léteznek, hanem biztosítja, hogy egy vállalat ne kezdje nulláról, amint az első delegált jogi aktus az acélra vonatkozóan meghirdetésre kerül.