Hogyan rögzítem a zúzott acél arányát az olvasztásban?

Még nincs rögzített számítási módszer a hulladékvas-arányhoz

A vas- és acélolvadásban lévő hulladékvas aránya valószínűleg az információs elemek között fog szerepelni a jövőbeli digitális termékúton, azonban az arány pontos mérésének, kiszámításának és indokolásának módjára még nincs rögzítés. Az ESPR (az Európai Unió 2024/1781 rendeletben) a 10. cikk az általános keretet adja meg arra, hogy mi tartozik egy digitális termékútra — gondoljunk csak az anyagi összetételre és a termék környezeti jellemzőire — és a 39. cikk adja meg a hatáskört az olyan konkrét teszt-, mérési és számítási módszerek rögzítésére, amelyekkel az ilyen adatokat meg kell állapítani. A vas- és acélhoz tartozó második lépés, a hulladékvas-arányra vonatkozó termékspecifikus számítási módszer még nem létezik. Tehát létezik ugyan egy jogi keret, amely jelzi, hogy ez a fajta adat releváns lehet, de még nincsen megállapított módszer ezek kiszámítására vagy dokumentálására.

Kire vonatkozik, és kire nem

Ez a téma a vas- és acélfélfabrikátumok gyártóit és importőreit érinti, akiknek az ESPR-en belül digitális termékútat kell majd benyújtaniuk. Ez kifejezetten az olvasztásban feldolgozott hulladékvas arányára vonatkozik a termék anyagi összetételének részeként — nem a hulladékvas széleskörű származására, nem a CO2-számvitelre más szabályrendszereken keresztül, mint például a CBAM, és nem az olyan önkéntes fenntarthatósági címkékre, amelyeket a termelők már most használnak. Ez utóbbiak gyakran már régebben léteznek, és saját definícióik szerint működnek; az ESPR-en belüli termékútlevél, ha a számítási módszer egyszer ott lesz, egy saját, harmonizált rögzítési módszert fog előírni, amely nem kell automatikusan megegyezzen azzal, amit egy gyártó jelenleg egy tanúsítványban vagy egy környezeti nyilatkozatban rögzít. Olyan végtermékeknél sem merül fel ez a konkrét kérdés, amelyek nem tartoznak a vas- és acél kategóriájába, vagy olyan újrahasznosítási folyamatoknál, amelyek nem rendelkeznek olvasztási lépéssel.

Amikor a számítási szabályok ismertté válnak

Konkrét dátum nincs. Azonban biztos, hogy a Bizottság az ESPR-munkaprogram 2025-2030 szerint működik, amely az első delegált aktusokat 2026-ra várja, ezt pedig a szokásos tizennyolc hónapos kötelezettségvállalási időszak követi. A vas- és acél esetében még nem nyilvánosságra hozták, mely termékspecifikus követelmények — az esetleges hulladékvas-arányra vonatkozó követelmények is beleértve — kerülnek ilyen aktusba, és így az sem világos, hogy mettől járna a rögzítési kötelezettség. Amíg egy delegált aktus erről a termékcsoportról nem jelenik meg, a 39. cikk továbbra is egy olyan hatáskörös jogalap marad, amely ezt az adott adatra vonatkozóan még nincs kitöltve. Amint az aktus megjelenik, erről itt tájékoztatást nyújtunk, beleértve a tényleges számítási módszert és a kötelezettség kezdő dátumát.

Mit lehet tenni már most

Aki már most ezzel a kérdéssel foglalkozik, jól teszi, ha a saját termelésirányítási rendszerénél kezd, nem a jogszövegnél. Gyakorlatilag ez azt jelenti: rögzíteni, hogy az input mely része áll hulladékból olvasztásonként vagy tételeként, és ezt összekapcsolni a hulladékszállító származásával és lehetséges tanúsítványaival. Számos acélgyártó ezt már regisztrálja saját minőségi vagy beszerzési céljaira; ezek az adatok jó alapot képeznek, bár az a formátum, amelyben az ESPR ezt később szeretné látni, még nem ismert. A második lépés a különböző forrásból származó hulladék közötti különbségtétel fenntartása — például termelési hulladék és használat után visszaérkezett hulladék — amennyiben ez a megkülönböztetés már most megtehető, mivel az ilyen típusú felosztás gyakrabban fordul elő az EU korábbi, a recyclingáramú százalékra vonatkozó jogszabályaiban. A harmadik lépés a vas és acél delegált jogi aktusának kiadványozása nyomon követése, mivel az fogja meghatározni, hogy szükséges-e a hulladék aránya a passzportban szerepeltetni, és ha igen, hogyan, valamint hogy szükséges-e harmadik fél általi ellenőrzés. Addig is elsősorban arra kell figyelni, hogy az alapadatok rendben legyenek, hogy a végleges számítási módszerre való áttérés ne igényelje régebbi évet megelőző rekonstrukciót.

Amelyen ez alapul: ESPR 10. és 39. cikk

Az ESPR 10. cikke (az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1781 rendelete) leírja, hogy milyen típusú információ kerülhet egy digitális termékpasszportba, ideértve az anyagösszetételre és nyersanyagok eredetére vonatkozó adatokat — az a kategória, amelybe az olvasztásban a hulladék aránya tartozna. A 39. cikk szabályozza, hogy a Bizottság vizsgálati, mérési és számítási módszereket állapít meg annak meghatározására, hogy az ilyen adatokat hogyan kell mérni vagy számítani, hogy a passzportban szereplő információ megbízható és összehasonlítható legyen. Vas és acél tekintetében ezt a második, kiegészítő lépést még nem tették meg, ami magyarázza, hogy jelenleg nincs konkrét számítási szabály vagy dokumentációs követelmény a hulladék arányára vonatkozóan.

Aki szeretné nyomon követni ezt a témát, legjobb, ha figyelemmel kíséri a vas és acél termékköteles delegált jogi aktusának kiadványozását; amint az megjelenik, ezt az oldalt frissítjük a tényleges számítási módszerrel és az alkalmazás időpontjával.

Ez miből támasztódik alá

A rendelet maga az EUR-Lex oldalon található. Minden állítás mellett hivatkozunk; nem kell nekünk hinni.

Mit kell konkréten tennie

Mit várunk el Öntől

A hulladék aránya az anyagi útlevél összetevőjeként

Az anyagi útlevél olyan termékinformációkat tartalmaz, amelyeket termékcsoportonként még részletezni kell az ESPR (2024/1781 EU rendelet) 10. cikke alapján kiadott delegált jogi aktusban. Az olvasztásban szereplő hulladék aránya — az egy adag anyagban feldolgozott újrahasznosított acél százalékos aránya — összhangban áll azokkal az adatokkal, amelyeket már most standardként kérnek a származás és összetétel tekintetében. Egy 10 és 100 közötti létszámú vállalat számára ez elsősorban azt jelenti, hogy az adatokat, amelyeket jelenleg talán csak belső minőségbiztosítási célokra vezetnek, később kívülről visszakövethetővé és átruházhatóvá kell tenni. Az, aki ezt a százalékos arányt már most tételes alapon vagy termelési batch-enként rögzíti, a kötelezettség bevezetésekor csak az anyagi útlevélhez való csatlakoztatást kell rendeznia. Az, aki ezt még nem teszi, olyan regisztrációs folyamatot kell hogy felépítsen, amely jelenleg még nem létezik.

Alátámasztott és visszakövethető számítás

A hulladék aránya nem önálló szám — vissza kell vezetni egy olyan számításra vagy mérésre, amely valamely elismert módszerhez kapcsolódik. Az ESPR 39. cikke előírja, hogy az anyagi útlevél adatainak teszt-, mérési és számítási módszerei megbízhatóak, pontosak és reprodukálhatóak legyenek, és ahol lehetséges, harmonizált normákhoz csatlakozzanak. Egy közepes méretű fémfeldolgozó vállalat számára ez azt jelenti, hogy a gyakorlati szabályokon alapuló becslés ("nagyjából negyven százalék körül") nem elfogadható; egy olyan számítási módszer szükséges, amely tételes alapon visszavezethető az input-anyagokra, mérési jegyekre vagy tételprotokollokra. Az ilyen típusú értékek alátámasztásának módjáról további információ található az oldalakon: az anyagi útlevélhez szükséges értékek mérésének módszere.

Visszavezethetőség a hulladék származása felé

A hulladék aránya valamit mond a mennyiségről, de a származás nélkül az szám kevésbé mondanivaló. A saját termelési hulladékból származó hulladék, harmadik féltől származó hulladék, valamint valamely közvetítő kereskedésen keresztül vásárolt hulladék mindegyike más-más visszakereshetőséggel rendelkezik. Az olvasztó vállalatok vagy azok, akik olvasztási adatokat adnak tovább a vevőknek, számára ez azt jelenti, hogy a hulladék származásának regisztrálása az elsődleges vasérc származásának mellé kell hogy kerüljön. Ez közvetlenül érinti azt a kérdést, hogy a nyersanyagok származása hogyan kerül rögzítésre, ahogyan azt az oldalon megvitatják: vasérceredet rögzítéséről.

A meglévő minőségi dokumentációhoz való csatlakozás

Számos acélvállalat számára már létezik egy 3.1-es vizsgálati tanúsítvány, amely egy tételből származó kémiai összetételt és fizikai tulajdonságokat dokumentál. A hulladék aránya jelenleg általában nem kötelező része ennek a tanúsítványnak, de az alapul szolgáló tételadminisztráció gyakran már tartalmaz elegendő adatokat ahhoz, hogy azt így is levezessék. E tanúsítványnak az új anyagi útlevél-kötelezettségekhez való viszonyáról lásd az oldalon: a 3.1 vizsgálati tanúsítvány és az anyagi útlevél kapcsolata.

Hol mennek félre a gyakorlatban

Becslés a helyett regisztrációnak. Egy olvasztó gyár rögzített receptúrával dolgozik a hulladék és az elsődleges anyag tekintetében, és már évek óta "körülbelül 30% hulladék" alapján jelenti egy régi folyamatszámítás alapján. Jelenleg nincs aktuális, tételes alátámasztás, annak ellenére, hogy éppen ez a visszakereshetőség válik később relevanssá.

Vegyes származású hulladék. Egy feldolgozó több szállítótól vásárol hulladékot, néha válogatott, néha vegyes. Az olvasztásban szereplő arány a sütőbe kerülő hulladék teljes tömege alapján kerül kiszámításra, a származás vagy minőség szerinti megkülönböztetés nélkül. Amint a származást a százalékos arány mellett kezdik kérni, ez a lebontás hiányzik.

A könyvelési és fizikai arány közötti eltérés. Egyes cégek az éves alapon számítják a hulladék arányát (teljes hulladékbeszerzés osztva a teljes termeléssel), nem pedig tételenként. Ez egy üzleti átlagot ad, de nem egy olyan értéket, amely egy adott termékhez vagy adott tételhez rendelhető — az anyagi útlevél pedig termékkötött.

Továbbítás alátámasztás nélkül. Egy kereskedő egy gyártó rozsdaszázalékát egy-egy alapon továbbadja a vevőnek, anélkül, hogy tudná, hogy ez az adat milyen mérési vagy számítási módszeren alapul. Ha a vevő bizonyítékot kér, az nem áll rendelkezésre, mert a közvetítő csak átvette az adatot.

Összetévesztés a CO2-adatokkal. A rozsdaszázalékot néha a alacsony CO2-kibocsátás szinonimájaként kezelik, holott ez egy önálló adat, saját számítási alappal. Aki ezt egyenlővé teszi, azzal a kockázattal jár, hogy a CO2-érték alátámasztása — amely a a CO2-kibocsátás tonnahonkénti acélra való igazolásáról szóló oldalt írja le — nem illeszkedik a rozsdaszázalék alátámasztásához, az útlevélben ellentétes adatokkal.

Mit lehet rögzíteni

Töltésnyilvántartás: öntési töltésenként a rozsdamennyiség és az elsődleges anyag mennyisége, súlyban, dátummal és kemenceazonosítóval.
A rozsdamennyiség származási nyilvántartása: szállító, származási nyilatkozat (saját termelési hulladék, külső rozsdamennyiség, importált rozsdamennyiség) és adott esetben osztályozási tanúsítványok.
Számítási módszer: egy rögzített számítási eljárás (például a rozsdamennyiség osztva a töltés össztömegével), beleértve a mérési adatok forrását, hogy az eredmény reprodukálható legyen.
Csatolás a minőségi dokumentációhoz: egy rögzített hely az ellenőrzési tanúsítvány 3.1-ben vagy mellett, ahol a rozsdaszázalék töltésenként megtalálható.
Módosítási napló: az időpontok és az okok áttekintése, amikor és miért módosult a számítási módszer, hogy a régebbi és újabb adatok ne keveredjenek össze magyarázat nélkül.
Különbségtétel az átlagos és az egy termékre vonatkozó érték között: egyértelmű megjegyzés vagy egy jelentett százalékra vonatkozóan, hogy ez egy éves átlag vagy egy meghatározott tételhez rendelhető érték.

Ez a nyilvántartás fontos szerepet játszik az anyag szélesebb összetételének meghatározásakor is, például a kérdés tekintetében, hogy melyik acéltípus és szabvány szerepel a termékútlevélben , valamint az acél újrahasznosíthatóságának igazolásában az útlevélhez, amelyhez a rozsdaszázalék az egyik alapadatot képezi.

Ez nem jogi tanács. Ez az oldal általános tájékoztatást nyújt a rendeletről, amelyre ez a platform vonatkozik. Nem ismerjük az Ön helyzetét. Ha kétségei vannak saját helyzetét illetően, konzultáljon egy jogásszal vagy az illetékes felügyeleti szervvel.

Mesterséges intelligenciával írva a fenti forrásokra hivatkozva, ember által ellenőrizve 2026-08-22-én. Valami nem stimmel? Jelezze — a korrekciók elsőbbséget élveznek.