Mit tegyék az acélkészlettel, amely már ott van, amikor a szabályok életbe lépnek?

Mit kell konkréten tennie

Mit várunk el Öntől

Tudatában lenni annak, hogy az átmeneti rendelkezés vak folt a jelenlegi szövegben

Az ESPR maga az 1. cikkben szabályozza a rendelet tárgyát és alkalmazási körét: mely termékek eshetnek a rendszer alá, és hogy a konkrét kötelezettségeket termékcsoportonként delegált aktusok útján töltik ki. A 18. cikk leírja, hogy a Bizottság hogyan rangsorolja, mely termékcsoportok kerülnek először sorra, és milyen ütemezés szerint. Egyik cikk sem szól arról, hogy mi történik a szállítmányokkal, amelyeket a hatálybalépés előtt már legyártottak, importáltak vagy megvásároltak. Ez nem ennek a platformnak a mulasztása, hanem hiányosság a szövegben, ahogy az jelenleg van: a meglévő szállítmányokra vonatkozó átmeneti rendelkezések csak a termékcsoportonként megjelenő delegált aktusban válnak konkréttá, és a vas és acél tekintetében ez még nem létezik. Egy 10-100 fős vállalat számára gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden olyan állítás, hogy "a szállítmányok, amelyek már ott vannak, simán eladhatók" vagy "szintén passzportot kell kapniuk", jelenleg megelőlegezi valamit, amely még nem véglegesen rögzített.

Különbségtétel a "piacra helyezés" és "készletben tartás" között

Az, amit az ESPR szisztematikájából levezethető, az az, hogy a kötelezettségek általában arra az időpontra vonatkoznak, amikor a terméket piacra helyezik vagy üzembe helyezik, nem pedig arra az időpontra, amikor legyártják. Ez a különbségtétel fontos a szállítmányleltár-kezeléshez: az acél, amely már egy raktárban van, de még nincs eladva vagy szállítva, az "gyártott" és "piacra helyezve" közötti állapotban van. Az a kérdés, hogy e két időpont közül melyik lesz meghatározó az acél passzportkötelezettségéhez, csak az acélra vonatkozó delegált aktus közzétételéhez köt. A vállalat belsőleg már megállapíthatja a különbségtételt egy adott dátum előtt és után beszerzett tételek között, hogy ez a vágás rendelkezésre áll, amikor a szabályok végül világosak lesznek.

A meglévő tételek származása és összetétele ne vesszen el

Függetlenül attól, hogy az átmeneti jog hogyan alakul ki, gyakorlatilag célszerű tudni azoknak a készleteknek az eredeztetéséről, amelyek már ott vannak, milyen összetételről és tulajdonságokról beszélt az erről a szállító, és milyen dokumentáció járult ehhez. Ez nem az 1. cikkből vagy a 18. cikkből következő kötelezettség, hanem feltétele annak, hogy később, amikor valóban passzportkötelezettség lesz, ne azzal maradjon egy dokumentáció nélküli acél-hegyével. Aki megkérdezi magát mit tehetek már most, amíg a szabályok még nem véglegesek, amely egy olyan megközelítést talál, amely pontosan ehhez a ponthoz csatlakozik: anyaggyűjtés az obligatórikus útlevelek előtt.

Kövesse nyomon, hogy a teráscsoport ténylegesen mikor kerül a tervbe

A 18. cikk leírja a termékcsoportok priorizálását, és az acél és vas az egyik első delegált jogi aktus jelöltjeként szerepel. Amíg ez a jogi aktus nem kerül közzétételre, nem rögzített, hogy mettől kezdve lépnek érvénybe a kötelezettségek, és így az sem, hogy a meglévő készlet e tekintetben kivételt kap-e vagy sem. Az a vállalkozás, amely jelenleg készletet tart vagy épít, jól teszi, ha a jogi aktus közzétételét követi nyomon ahelyett, hogy feltételezések alapján már olyan intézkedéseket tennék, amelyek később feleslegesnek vagy nem megfelelően orientáltnak bizonyulnak.

Hol mennek félre a gyakorlatban

Egy kereskedelmi vállalkozás óvatosságból úgy dönt, hogy az összes meglévő készletet felgyorsított ütemben értékesíti egy feltételezett kezdődátum előtt, amely még nem hivatalos. Ha az a dátum később eltolódik, a sietség szükségtelennek bizonyul, és valószínűleg haszonmarzsok vesznek el semmiért.

Egy másik vállalkozás abból indul ki, hogy a kezdődátum előtt beszerzett készlet automatikusan ki van zárva az útlevél-kötelezettség alól, anélkül, hogy erre nézve szöveg létezne, amely ezt megerősítené. Ha a delegált jogi aktus végül az első értékesítést a végfelhasználó felé mint benyújtási pontot veszi alapul az inkuráció időpontja helyett, ugyanez a készlet továbbra is esik a kötelezettség alá.

Harmadik helyzet: egy fémmegmunkáló vállalkozás régi és új acélkötegeket keveri össze egy tárolóhelyen anélkül, hogy különbséget tenne az eredet vagy a beszerzési dátum között. Amint kötelezettség lép életbe, már nem lehet nyomon követni, hogy a készlet melyik része tartozik az átmeneti rendelkezések alá és melyik nem, ami azt eredményezi, hogy az egész köteg óvatosságból "új"-ként kezelendő.

Negyedik: egy több telephellyel rendelkező vállalkozás eltérően nyilvántartja a készletet minden helyszínen, ezért nincs központi áttekintése annak, hogy mit hol és mióta tárol. Aki megkérdezi magától hogyan rendezem az acélpaszportot, ha több telephelyem vanezt, itt egy olyan problémával találkozik, amely már magának a passzportkötelezettségnek a felléptét megelőzően jelentkezik: központi készletnyilvántartás nélkül később nincs mihez visszanyúlni.

Ötödik helyzet: egy vállalkozás passzívan várakozik, amíg a kötelezettség hivatalosan hatályba lép, és ekkor egyáltalán nem rendelkezik dokumentációval a már évek óta raktározott készlet összetételéről, miközben az eredeti szállító azalatt már nem létezik vagy nem válaszol. Az adatok, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy utólag összeállítsanak egy passzportot, már nem kutathatók fel.

Mit lehet rögzíteni

• Egy leltárkészlet-tételenkénti áttekintés: beszerzési dátum, szállító, összetétel és az esetleges tanúsítványok, amelyeket a szállítás során mellékeltek.
• A szállítás előtt és egy megállapítandó referencia-dátum után beszerzett készlet közötti fizikai vagy adminisztratív elkülönítés, hogy a későbbi átmeneti jogról szóló kivágás ne kelljen visszamenőlegesen tisztázni.
• Egy dosszie szállítónként a kapcsolattartási adatokkal és a technikai dokumentációval, amely szükséges lenne ahhoz, hogy szükség esetén visszamenőleges hatállyal egy passzust összeállítsunk.
• Egy belső megállapodás arról, hogy a vállalaton belül ki követi az acél vonatkozásában a delegált jogi aktus közzétételét és mikor kerül sor a fellépésre.
• Egy jegyzet a régebbi tételekhez, ha az eredeti szállító már nem követhető nyomon, így ez a kockázat előre ismert, nem pedig csak egy ellenőrzéskor derül ki. Aki többet szeretne megtudni arról, hogy mit kell figyelembe venni, olvassa el mit kérdez meg egy felügyeleti szerv az acélra vonatkozó ellenőrzéskor.

Ez a rögzítés nem helyettesítesíti a jogszabályi kötelezettséget, mivel a meglévő készlet esetében még nincs ilyen. Ez egy módja annak, hogy ne üres kézzel maradjunk, amikor a vasra és acélra vonatkozó delegált jogi aktus végül egyértelművé teszi a meglévő készlet helyzetét.