Mely módszer szerint kell mérnem a termékazonossághoz szükséges értékeket?
Az acél mérési módszere még nem rögzített
A vas és az acél esetében még nem kerültek rögzítésre azok a tesztmódszerek, mérési módszerek vagy számítási módszerek, amelyek szerint a digitális termékútlevélhez szükséges értékeket meg kell határozni. Az ESPR (2024/1781 (EU) rendelet) 39. cikke azonban szabályozza, hogyan fog ez később működni: minden olyan termékcsoportra, amelyre követelmények vonatkoznak, egy rögzített módszer kerül kidolgozásra, lehetőleg az EU Hivatalos Lapjában meghirdetett harmonizált szabvány révén. Amíg ilyen szabvány nem áll rendelkezésre, más megbízható, pontos és reprodukálható módszerek alkalmazhatók. Az acél és a vas esetében ez a specifikus kitöltés még nem létezik; csak a termékcsoportra vonatkozó követelményeket meghatározó delegált actus keretében kerül majd meghatározásra.
Mely értékekre ez vonatkozik — és mi nem tartozik ide
Ez a téma az útlevélben szereplő érték meghatározásának módjára vonatkozik: például hogyan mérik vagy számítják ki az újrahasznosított anyag százalékos arányát, a szénlábnyomot vagy egy mechanikai tulajdonságot. Ez nem azt a kérdést érinti, hogy mely értékek kerüljenek kötelezően az útlevélbe — ezt külön szabályozzák az ESPR 5–7. cikkeiben foglalt teljesítményi és információs követelmények. A mérési módszer és a tartalmi követelmény tehát két külön lépés: először a jogalkotó határozza meg, hogy mit kell mérni, majd a 39. cikk azt, hogy hogyan kell azt mérni. A vas és az acél esetében jelenleg egyik sem kerül még termékspecifikusan kitöltésre. A vasszektor más célokra — például CE-jelöléshez vagy minőségtanúsításhoz — már használt meglévő szabványok nem feltétlenül ugyanazok a szabványok, amelyek később az útlevélhez előírtak, bár az átfedés jól elképzelhető.
Még nincs dátum, de van egy rögzített útvonal
Még nincs olyan dátum, amely meghatározna, hogy a vas és az acél mérési módszere mikor rögzítésre kerül. Ez a dátum az ESPR szélesebb időbeosztásával kapcsolódik össze: a 2025–2030 közötti munkaprogram 2026-ban egy első delegált actust vár, amelyet követően később még a kötelezettségek hatálybaléptek. Amíg a vas és az acélra vonatkozó delegált actus nem kerül közlésre, az e termékcsoportra vonatkozó útlevélhez nem létezik törvényi előírás szerinti mérési módszer. Ez nem azt jelenti, hogy semmi sem történik: a Bizottság egy rögzített útvonal szerint működik, ahol a szabványosítási intézmények általában előbb felkérést kapnak egy harmonizált szabvány kidolgozására. Amíg ez a szabvány nem áll rendelkezésre és nem kerül kijelölésre, a gyakorlatban e szektor számára nincs egységes, kötelező mérési módszer.
Mit jelent ez az előkészületre
Aki most már felkészül az acélra vonatkozó termékútlevélre, a legjobb, ha ebben a sorrendben jár el. Először: követve, hogy mely delegált actus kerül közlésre a vas és az acélra, mert ez mind a tartalmi követelményeket, mind a mérési módszerre való hivatkozást meghatározza. Ezt követően: ellenőrizze, hogy ehhez egy harmonizált szabvány kerül-e kijelölésre, és ha igen, melyik — ez az a szabvány, amelyre a mérésnek illeszkednie kell. Közben érdemes azokat a saját mérési és vizsgálati adatokat, amelyek már rendelkezésre állnak (például meglévő minőségellenőrzésekből, környezeti nyilatkozatokból vagy láncellenőrzési jelentésekből), rendben tartani és nyomon követhetővé tenni, hogy később könnyen összevethetők legyenek az akkor érvényes módszerrel. Nincs értelme most már egy módszert kiválasztani és ahhoz igazítani, mivel nem biztos, hogy ez a módszer megfelel-e annak, amit a delegált actus később előír. A gyártóként vagy importőrként működő vállalatok — azok a felek, akiktől a Ferropas az útlevél forrásadatait gyűjti — jól teszik, ha nyomon követik az Európai Bizottság ebben a delegált actusra vonatkozó közleményeit, vagy ezt egy brancheveretesítéssel monitoroztatják.
A jogi alap: 39. cikk és 5–7. cikk
Az ESPR (2024/1781/EU rendelet) 39. cikke értelmében termékkategóriánként rögzített mérési módszer vezetésére kerül sor, amely a vizsgálati, mérési és számítási módszerekre vonatkozik. Ez a cikk a harmonizált szabványok előnyben részesítésére és az azok hiányában alkalmazandó rendelkezésekre vonatkozik. Az egyes mért értékek — maguk az követelmények tartalma — ugyanezen rendelet 5–7. cikkeből, az ökodesignra vonatkozó követelmények és a teljesítményi, illetve információs követelmények szabályozása alapján adódnak. Mindkét rész termékkategóriánként külön-külön egy delegált aktusban kerül kidolgozásra; a vas és acél vonatkozásában ez az aktus még nem áll rendelkezésre.
Mit tehetsz most
Figyelj a vas és acél vonatkozásában delegált aktus kiadványára, őrizd meg a meglévő mérési és vizsgálati adatokat nyomon követhető módon, és halassza el egy konkrét mérési módszer választását addig, amíg a hivatalos norma vagy módszer ki nem jelölik. Ez az oldal frissítésre kerül, amint az Európai Bizottság ezt a termékkategóriára vonatkozó mérési módszert kiadja.
Ez miből támasztódik alá
- 2024/1781/EU rendelet (ESPR), 39. cikk (vizsgálati, mérési és számítási módszerek)
- (EU) 2024/1781 rendelet (ESPR), 5–7. cikkek (ökodesign-követelmények, teljesítményi és információs követelmények)
A rendelet maga az EUR-Lex oldalon található. Minden állítás mellett hivatkozunk; nem kell nekünk hinni.
Mit kell konkréten tennie
Mit várunk el Öntől
Az ESPR 39. cikke előírja, hogy a termékalapú okmányhoz használt értékeknek megbízható, pontos és reprodukálható teszt-, mérési vagy számítási módszerekre kell támaszkodniuk. Ez nem egy elszigetelt követelmény: a 39. cikk az 5–7. cikkekkel együtt működik, amelyekben a termékkategóriánkénti teljesítményi és információs követelmények meghatározása szerepel. Az acél és egyéb vas-alapú termékekre vonatkozó módszereket termékkategóriánkénti delegált aktusok töltik ki — az acélra vonatkozó speciális módszer még nem elérhető.
A módszernek megbízhatónak, pontosnak és reprodukálhatónak kell lennie.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy egy 10–100 fős vállalat nem használhat tetszőleges saját számítási módot és nem prezentálhatja azt véglegesdefinitívként. A rendelet olyan módszert követel meg, amely egy másik vállalattal, ugyanolyan alapanyaggal és ugyanolyan folyamattal, összehasonlítható eredményre vezetne. Egy fémfeldolgozó vállalat számára, amely például a rovaranyag százalékos arányát jelzi az öntésben, vagy a CO2-kibocsátást tonnánkénti acélra számítja, ez ok arra, hogy ne bízzon egy alátámasztás nélküli belső Excel-modellben, hanem egy olyan módszerre támaszkodjon, amely összhangban áll azzal, amit később a delegált aktusban megállapítanak. Erről lásd még hogyan rögzíti a rovaranyag százalékos arányát az öntésben és hogyan igazolja a CO2-kibocsátást tonnánkénti acélra.
A módszer a termékkategória-specifikus végrehajtási szabályokból következik.
Az ESPR 5–7. cikke előírja, hogy a követelményeket termékkategóriánként dolgozzák ki, és a 39. cikk erre kapcsolódik azzal, hogy az tartozó mérési módszert is termékkategóriánként kell megállapítani — nem általánosan az összes terméknél egyszerre. Egy acélkereskedés vagy építőipari vállalat számára ez azt jelenti, hogy például bútorokra vagy elektronikára megállapított módszer nem közvetlenül alkalmazható a vas- és acélfélfabrikátumokra. Erre a termékkategóriára várakoznak egy saját megoldásra, és addig nincs jogi előírás szerinti számítási módszer, amelyre támaszkodhatnak.
A meglévő szabványok alapként szolgálhatnak, de nem automatikusan az ESPR-módszer.
Számos vállalat már olyan szabványokkal dolgozik, mint az EN-szabványok az acélfajták számára, vagy a CO2-számítások meglévő szektorális megállapodások szerint. A 39. cikk lehetőséget ad arra, hogy elismert szabványokra kapcsolódjon, de ez csak akkor biztos, amikor a delegált aktus egy adott szabványra vagy tesztmódszerre hivatkozik. Egy olyan vállalat számára, amely már az EN 10204 szerinti tanúsítvánnyal dolgozik, hasznos annak megvizsgálása, hogy az a tanúsítvány hogyan viszonyul a jövőbeli okmányhoz — lásd hogyan viszonyul a 3.1 típusú vizsgálati tanúsítvány a termékpaszporthozEzt a tanúsítványt már most is valamit igazol, de még nem biztos, hogy ugyanazt a módszert fedi le, amelyet később az okmányhoz követelnek.
A módszernek harmadik felek számára ellenőrizhetőnek kell lennie.
A 39. cikk visszatérő eleme, hogy az alkalmazott módszer lehetőséget ad az ellenőrzésre: az okmányban szereplő érték nyomon követhető az érték meghatározásának módjáig. Egy ilyen méretű vállalat számára ez azt jelenti, hogy nem csak az eredményt (egy számot) rögzítik, hanem azt is, hogyan keletkezett az: melyik mérőberendezést, melyik mintát, melyik számítási képletet. Aki azt szeretné megtudni, ki férhet hozzá az alapul szolgáló adatokhoz, erről többet olvashat itt ki mely adatokat láthatja a termékelőirányzatból.
Hol mennek félre a gyakorlatban
Az első, gyakran előforduló helyzet: egy vállalat egy belső CO2-kibocsátás-számítási módszert használ, amely más célra készült (például ügyféljelentéshez), és ezt a módszert egy-az-egyben alkalmazza az okmányra anélkül, hogy megvizsgálná, hogy az összhangban áll-e azzal, amit az ESPR-módszer később követelni fog.
A második: egy ötvözetgyártó szállító értékeket szállít anélkül, hogy feltüntetné, melyik tesztmódszert alkalmazták, így a címzett kaphat egy számot, amely nem nyomon követhető. Ez érinti azt a kérdést is, hogy mely ötvözetelemeket kell bejelenteni — egy bejelentett százalék módszer nélkül nehezen ellenőrizhető.
Harmadik helyzet: egy vállalat összekeveri az acélféleséget jelölő szabványt azzal a módszerrel, amellyel egy teljesítményi értéket (például újrahasznosíthatóságot) határoztak meg. Ez két különböző dolog — a szabvány az acélfajta típusáról mond valamit, a módszer pedig azt, hogy egy tulajdonság hogyan lett mérve. Aki ezt meg szeretné különböztetni, összehasonlíthatja ezt azzal, hogy hogyan kerülnek rögzítésre az acélfajta és a szabvány ezzel szemben hogyan kerül bizonyításra az újrahasznosíthatóság.
Negyedik eset: egy vállalat nem várja meg a végső módszert, és már közzétesz értékeket egy feltételezés alapján, anélkül, hogy ezt a feltételezést világosan azonosítaná. Amint megjelenik a delegált aktus, ez az már közzétett passzportok szükséges módosításához vezethet.
Ötödik eset: egy vállalat abból indul ki, hogy a passzporthoz szükséges mérési módszer azonos a CBAM-jelentéshez használt módszerrel. Mindkét szabályozás saját definíciókat és számítási módokat ismer; aki ezt össze szeretné hasonlítani, több információt talál erről a másik szabályozásról a mit jelent a CBAM az acél behozatalára.
Mit lehet rögzíteni
- Egy áttekintés arról, hogy mely értékeket mérik vagy számítják már most, és milyen módszer szerint történik ez (belső protokoll, szabvány, tanúsítvány).
- A forrásutalás minden egyes értéknél: melyik tesztjelentés, melyik minta, melyik számítási képlet szolgál alapul.
- Egy megjegyzés minden olyan értéknél, amelyet még nem az elfogadott ESPR-módszer szerint határoztak meg, hogy később könnyebb legyen megtalálni és módosítani.
- Levelezés az alvállalkozókkal a módszerről, amellyel ők az értékeket (például az ötvözési százalékokat vagy a hulladékot) meghatározták.
- A meglévő tanúsítványok (például a 3.1-es típusú vizsgálati tanúsítványok) és a passzport által később kért adatok közötti összehasonlítás, hogy világos legyen, mely rész már le van fedve, és mely rész még hiányzik.
- A mérési módszerek változásainak naplója, hogy egy későbbi ellenőrzéskor világos legyen, melyik módszert mely időpontban alkalmazták.
Ez nem jogi tanács. Ez az oldal általános tájékoztatást nyújt a rendeletről, amelyre ez a platform vonatkozik. Nem ismerjük az Ön helyzetét. Ha kétségei vannak saját helyzetét illetően, konzultáljon egy jogásszal vagy az illetékes felügyeleti szervvel.
Mesterséges intelligenciával írva a fenti forrásokra hivatkozva, ember által ellenőrizve 2026-08-22-én. Valami nem stimmel? Jelezze — a korrekciók elsőbbséget élveznek.